Seychelle Szigetek
- bejanyusi
- 2018. nov. 5.
- 10 perc olvasás
Frissítve: 2021. jan. 28.
Repülés: Ethiopian Airlines (5*), 1695.88 EUR / 2 fő
Oda: 2018/10/24 10:50 Bécs – 5:40 Addisz Abeba; 9:30 Addisz Abeba – 14:21 Mahé
Vissza: 2018/11/4 18:00 Mahé – 20:28 Addisz Abeba; 12:45 Addisz Abeba – 5:15 Bécs
Transzfer a szigetek között: Seyvillas (5*), 576 EUR / 2 fő
Mindent a Seyvillas utazási iroda intézett nekünk, a helyi Creole (5*) cégen keresztül. Minden új szállás helyen, illetve a szigetek közötti komp állomásokon várt egy-egy képviselőjük, így a nyaralás logisztikai részével semmit sem kellett foglalkozni (pl.: szigetek közti komp, szigeteken belüli taxi transzfer a szállás és komp vagy repülőtér között).
Általános tudnivalók: A Seyvillas honlapja nagyon jól és tematikusan összefoglalja a látnivalókat, tudnivalókat, éttermeket...stb.
Praslin
Szállás: Ocean Villa (4*), 200 EUR / 2 fő / 2 éj
1. nap - 2018. október 26. (péntek)
Elbuszoztunk a sziget északi csücskébe (Mont Plaisir, 1 EUR / 2 jegy), és innen a busz végállomásától elkirándultunk a sziget legszebb tengerpartjaira, a vakító fehér homokos Georgette (5*)-be és Lazio (5*)-ba. Hozzánk szegődött még a buszmegállóban ácsorgó, a turistákra várakozó Edley (5*) (avagy Edi), aki segített megtalálni a turista utat és csupa érdekes dolgot mesélt miközben kísért minket. Megtudtuk, hogy 4-en vannak testvérek, és mindenkinek más a foglalkozása itt Seychelle-n. Szívesen beszélt a munkájáról, a szigeten található állatokról, növényekről, még a lázat gyógyító csodanövényt és a vaníliát is megmutatta. A túravezetés végén felmászott egy pálmafára és mindketten kaptunk egy-egy óriási kókuszdiót, amit ügyesen megpucolt nekünk. Több mint 1 liternyi kókuszvizet ittunk a túra fáradalmaira. Persze mindezért fizetni is kellett a végén: 40 EUR / 2 fő.
Étterem: Take away-ezős hely
Képek: itt
La Digue
Szállás: Tanette’s Villa (5*), 440 EUR / 2 fő / 4 éj, reggelivel (extrák: 10 EUR wifi + 100 EUR / vacsi 2*2 főre)
Bicikli: 50 EUR / 2 bicikli / 4 nap
2. nap - 2018. október 27. (szombat)
Megérkeztünk a Paradicsomba! A szigetecske közepén, a Tanette villa egy igazi Édenkert. A nagy melegben welcome drink-kel és hűvös-nedves-illó olajos frissítő kendővel várt a tulajdonos, Tanette, aki egy nagyon szimpatikus, intelligens hölgy, és mint később kiderült, ISTENIEN főz! ㋡ Miután megérkeztünk, a Creole cég képviselői bemutatták a sziget nevezetességeit egy térkép alapján. Figyelmeztettek a sziget veszélyeire, hiszen könnyű a dzsungelben eltévedni, és a nehéz terep miatt már történt egy pár komolyabb eset, amikor soha sem került elő az illető aki egyedül vágott neki a vadonnak. Le is foglaltunk gyorsan egy szervezett túrát hétfőre, amikor a sziget déli részét fogjuk bebarangolni.
Miután kipakoltunk, és megkaptuk a biciklinket (hiszen ezen a szigeten mindenki biciklivel vagy gyalog közlekedik), elmentünk felderíteni La Digue északi és nyugati széleit. Találkoztunk óriásteknőcökkel (giant turtles), ittunk frissen turmixolt gyümölcslevet, és búvárkodtunk a hatalmas halrajok között, ahol egy-két színesebb, nagyobb példányt is láthattunk (parrot fish). Lementünk egészen a Kaiman partig (térkép), ahonnan kicsit kalandos volt a visszatérés a bicikliútra, ugyanis a dagály meghozta a nagyobb hullámokat, és hol a tengerben sétálva, hol az óriási köveken mászva kellett a hátizsákunkkal ügyeskedni, hogy ne legyen vizes benne minden cucc (persze azért az enyém vizes lett... ㋡). Jutalom díjként, a szállásunkon kaptunk egy 3 fogásos vacsorát, ami szerintem minden 5*-os szálloda menüjét fölülmúlta. Az előétel: tintahalsaláta, pirítóssal és fűszeres vajjal. A főétel: fűszerezett grill hal különféle köretekkel: bread fruit saláta (a kedvencem), star fruit saláta, curry-s nemtommicsoda és ecetes zöld saláta. A desszert: a kedvemért Tanette elkészítette a híres-nevezetes mangó salátáját, és hozzá, egy kókuszgolyó is járt.
Étterem: Tanette's (5*)
Képek: itt
3. nap - 2018. október 28. (vasárnap)
A reggelink szintén kiadós volt, ezúttal 5 fogás, nem 3 ㋡: guave gyümölcsturmix, gyümölcstál, joghurt, pirítós kétféle házi lekvárral, bacon-tojás-bab. Hozzá teát vagy kávét lehetett választani.
Elbicikliztünk Grand Anse-ig (nagy öböl), ahonnan elsétáltunk a Anse Coco öbölig a dzsungelen keresztül. Érdemes offline térképet letölteni, ha az ember túravezetés nélkül szeretne barangolni a szigeten, mert a túrautak nincsenek jól jelezve. Többen mondták, hogy túravezetővel a legtanácsosabb kirándulni, mert egyrészt az offline térkép valószínű csak a sziget szélén működik (a GPS jel gyér a sziget közepén), másrészt pedig a terep nagyon nehéz lehet, és a hatalmas sziklák vagy a sűrű dzsungel között könnyen elveszti az ember a tájékozódását. Illetve az útról letérni sem tanácsos, habár nincsenek veszélyes állatok, de a tenyérnyi pókok simán az ember nyakába landolnak ami nem kellemes, és sokszor lápos-vizes a talaj a nem kitaposott területeken. Szerencsére mi megtaláltuk az utat és nekünk bevált a Map of Seychelles offline térkép. Strandoltunk, a hullámokat nagyon élveztük, és délutánra visszamentünk búvárkodni a szép színes halak közé a sziget észak-keleti részére. A naplementét egy-egy nagy gyümölcsturmix társaságában néztük meg. Érdekes módon, a Nap 6 óra körül megy le, és utána teljes sötétség uralkodik a szigeten. A biciklisek a mobiljaikkal világítva jönnek-mennek, csak 1-2 turista gondolt fejlámpára úgy, mint mi. ㋡ Este take away-os helyről vásároltunk vacsorát, amit a francia sráccal együtt ettünk meg a szállásunkon, miközben az utazgatós élményeinket osztottuk meg egymással.
Étterem: Take away-ezős hely
Képek: itt
4. nap - 2018. október 29. (hétfő)
Borúsabb, esősebb napra ébredtünk és sietni kellett az 5 fogásos reggelinkkel (ami a változatosság kedvéért gyümölcstál, palacsinta, házi lekvár és valami tejberizs féleség volt), mert 8:30-ra volt időpontunk Rondy (5*)-val, aki a túravezetőnk volt ezen a napon. Egy nagy társasággal együtt indultunk el, amiből egy embert már az első sziklánál vissza kellett fordítani a rossz egyensúlyérzéke miatt, ismerve a túraút további részeit. Mielőtt elkezdődött volna a sziklákon lépkedős szakasz, egy nagy pálmafa alá álltunk mindannyian, remélve hogy a zuhogó eső el fog állni. Mivel nem nagyon akart elállni, így a társaság nagy része arra szavazott, hogy egy másik derűsebb napon visszajönnek, és megcsinálják a túrát a jobb fotók kedvéért. Rondy szépen visszavezette a társaságot a kocsiig, és megkérdezte, ki szeretne azok közül mégis menni az eső ellenére, akik hamarosan elhagyják a szigetet. Mi bevállaltuk, mert egyáltalán nem zavart az eső, sőt örültünk, hogy nem kell 10 percenként kenegetni magunkat az égető Nap miatt. Szerencsénk volt, mert amint elértünk az új szakaszhoz, elállt az eső és a túra második felében ragyogó napsütésünk lett.
Ugráltunk rózsaszín gránit köveken, kúsztunk óriás sziklák alatt, gázoltunk térdig érő tengerben, és meneteltünk a madárcsicsergős párás dzsungelben. Csak mi hárman voltunk, és az amúgy 3 órás túra a csodálatos Anse Marron (5*) öbölhöz rögtön lecsökkent 1.5 órányira. Rondy egy nagyon kedves, bölcs fiatalember, aki egy szál vietnámi papucsban nyomta végig a túrát úgy hogy néhol még segítenie is kellett nekem a csúszósabb, vagy szakadékosabb helyeknél. Az öbölben pihentünk egy újabb másfél órát, miközben Rondy elkészítette az isteni ebédet: füstölt halfalatkák gyümölcs ágyon, bundás banánsüti, és valami bundás haltekercs féleség. Nagyon jól esett. A visszafele utunkon mutatott nekünk fahéj fát, láttunk tengeri csillagot és tengeri teknős (sea turtle) fészket, és sokat mesélt a szigetről és a családjáról (mint kiderült, 6 gyermekes apuka lett nemrég mert ikrei születtek az előző hónapban ㋡). Megjutalmaztuk cserébe jó nagy borravalóval ㋡. Miután elbúcsúztunk Rondy-tól, végigsétáltunk a szabadtéri múzeumon, ahol láttunk vanília ültetvényt, kávéültetvényt, kókuszolaj készítő üzemet, és sok-sok óriásteknőst. Visszabringáztunk a szállásunkra, ahol minden vizes cuccot kiterítettünk, és vettünk egy nagy meleg zuhanyt.
Túraleírás: hasonló link az Outdoor-on (csak a menetirány a mi esetünkben fordítva volt).
Képek: itt
5. nap - 2018. október 30. (kedd)
Mára lustálkodós napot terveztünk, így reggeli után egy kicsit vissza is feküdtünk. Utána elbicikliztünk arra a helyre, ahol a legszebb halakat láttuk eddig, de a nagy hullámok miatt most nem volt olyan tiszta a víz. Gondoltuk inkább, megnézzük a sziget legmagasabb dombját, Belle Vue-t (5*). A kilátás pazar volt a bárból ami híres naplemente-néző hely is egyben. Nem bántuk, hogy nem naplementére érkeztünk, mert a nyüzsgő tömeg helyett csak 1 pár volt még rajtunk kívül, akik szintén friss gyümölcsturmixot fogyasztottak a miután megmászták a kis dombot, a nagy kánikulában. Elindultunk a nagy öböl felé (Grand Anse), amit már láttunk egyszer, mert emlékeztünk, hogy a szeles időben itt nagyon jókat lehet mulatni a habzó hullámok között. Morzsa nagyon élvezte, vagy 2-3 órát simán eltöltött a hullámok között, utánozva a szörfözés technikáját. Nagyon szuper utolsó napunk volt ezen a szigetecskén, amit Tanette vacsorája tett teljessé.
Étterem: Tanette's (5*)
Képek: itt
Mahé
Szállás: Forest Lodge Guest House (4*), 436 EUR / 2 fő / 4 éj, reggelivel
Kocsi: Creolepay (4*), eredetileg Hyunday i10, amit később lecseréltek egy Suzuki swift-re, 120 EUR / 3 nap, kaptunk ingyen GPS-t, nem csekkolják sem az útlevelet, sem a jogsit ㋡ és a benzin ugyanolyan árban van mint nálunk.
6. nap - 2018. október 31. (szerda)
Megérkeztünk egy kora délutáni komppal Mahé-ra. A Creole cég képviselője már várt minket és elvitt a szállásunkra. Nagyon kellemes, csöndes kis szálloda a dzsungel közepén, de nem messze az északi, legközkedveltebb Baie Beau Vallon (4*) strandhoz sem. Miután elfoglaltuk a szállásunkat, meg is néztük gyorsan a tengerpartot. Az odavezető út nagyon forgalmas volt, telis-tele járda nélküli szakasszal, indiai élelmiszer üzletekkel. Kicsit visszasírtuk La Digue nyugodtságát és atmoszféráját, ahol mindenki biciklivel közlekedett. Visszafelé szerencsére felfedeztük a rövid gyalogos ösvényt, ami pillanatok alatt levisz a partra a szállásunkból. Elhatároztuk, hogy kocsit bérlünk a következő 3 napra, és felkeressük a nekünk való helyeket.
Étterem: helyi, szabadtéri Kreol grill ételek a tengerparton itt (4*).
Képek: itt
7. nap - 2018. november 1. (csütörtök)
November első napjára, az esős időszak kezdetére meg is kaptuk az esőnket. ㋡ Kellemes volt, egyáltalán nem zavaróan esett, ettől még tudtunk kirándulni, sőt, úszni is. Megkaptuk az autónkat, amit indulásunk után egy kicsivel ki is kellett cseréltetni, mert a fékpofák már az utolsókat rúgták a kicsi Hyunday-on, így rögtön hoztak egy Suzuki-t. Morzsa hamar ráérzett a bal oldalon lévő közlekedésre és a jobb kormányos, automata sebváltós kocsi vezetésére, miután az ablaktörlő használata helyett tévesen indexelt párszor (vagy fordítva). ㋡
Kocsival elindultunk a hegyet megkerülve egy nagyon kellemes, a relaxálni vágyó embereknek tökéletesnek bizonyuló helyre, a Port Launay öbölbe. Ezt a helyet megjegyezzük magunknak, mert nagyon szép kis bungalók voltak, igazi család-barát környezetnek tűnt. Megtudtuk a turistákra nyomuló, kókuszdiót áruló srácoktól, hogy van a közelben egy vízesés is, így ezt is megnéztük a szitáló esőben. Különleges volt a táj, mert egy igazi mangrove-erdőnél kezdődött az ösvény, majd a dzsungelen keresztül jutottunk el a sziklákig, ahol megpillantottuk a hatalmas Sauzier Waterfall vízesést. Folytattuk utunkat délre és megálltunk ebédelni a La Gaulette (5*) étteremben. Nagyon finomat ettünk mindketten, és utána gyorsan csobbantunk egyet a mellette lévő Anse Takamaka strandon. Néha esett az eső, majd elállt és kisütött a nap, majd kezdte újra. A levegő konstans meleg és párás volt. Elkocsikáztunk a déli csücsökbe, szétnéztünk, majd indultunk visszafelé a keleti parton.
Aznap sokan mentek a temetőkbe és vittek virágokat a helyiek közül. A többség katolikus vagy egyéb keresztény vallású a szigeteken.
Étterem: La Gaulette (5*)
Képek: itt
8. nap - 2018. november 2. (péntek)
Hajnalban nagy zuhékat hallottunk és még esett az eső amíg szép nyugisan megreggeliztünk a teraszon. Reggeli után Victoriába, a világ legkisebb fővárosába indultunk elsősorban pénzt váltani, és egy kicsit várost nézni. Nagyon jó pénzváltó helyet találtunk a piactól (5*) nem messze (itt), ahol 15.70-ért váltották az euro-t (utunk elején, a reptéren csak 15.20-ért tudtunk váltani). Megnéztük a piacot, végre egy autentikusabb részét ismerhettük meg Mahé-nak a sok indiai üzlet után.
Elsétáltunk a botanikus kertbe (5*), ahol rengeteg endemikus növényt, óriásteknőst, egzotikus fát és virágot láttunk. Ezek közül a leghíresebb a guinness rekordos óriás coco de mer pálmafa volt a kosárlabda méretű terméseivel és az autónyi nagyságú lapuleveleivel. Ittunk egy finom jegeskávét a fülledt hőségre a botanikus kert kávézójában (5*).
A keleti parton folytattuk utunkat dél irányában és megálltunk először az ún. "craft village"-ben, ahol megnéztük a kézműves boltokat, remélve, hogy találok valami szépet a barátoknak vagy magunknak.
Tovább kocsikáztunk Anse Royal part felé, és felmentünk egy kicsit a sziget belsejéhez, ahol könnyű séta után egy szép kilátó ponthoz jutottunk (egész pontosan itt kirándultunk). Már kívánkoztunk a tengerbe és az eső is teljesen elállt már egy ideje, így megnéztük az egyik legszebbnek tartott tengerpartot, amit előző nap nem láttunk, Anse Intendance-t. Hosszú, homokos part, szintén csöndes bungalókkal körbevéve. Szállás tippnek nem lehet rossz. Itt fürödtünk sötétedésig és megnéztük a naplementét (már amennyire tudtuk a felhőktől). Ugyanott vacsoráztunk, ahol előző nap is ettünk, a La Gaulette-ben, mert közel volt és annyira tetszett a múltkor, hogy Morzsa ugyanazt a gyömbéres garnélarákot választotta, amit előző nap is. Telt ház volt, így egy picit többet kellett várni, de nagyon megérte! ㋡
Étterem: La Gaulette (5*)
Képek: itt
9. nap - 2018. november 3. (szombat)
Borús, nedves idő volt. Bementünk Victoriába még egy utolsót vásárolgatni, én a kókuszolajokat és mindenféle kókuszos szépségápolási termékeket hajkurásztam főleg. ㋡ Láttunk egy kisebb tüntetést, meg kell jegyezni, nagyon szervezett, szinte vidám hangvételű volt. Mindenki egyen táblával volt felvértezve és a tömeg szépen lassan vonult Victoria egyik legforgalmasabb utcáján. A táblákra ez volt írva: "Danny out! Election now!" (és még néhány, korrupció ellenes szöveg). Úgy látszik, a világ végén, ahol mindenki idillinek képzeli az életet, az ember itt is hasonló problémákkal szembesül, mint bárhol máshol. Korábban Rondy-tól megtudtuk, hogy nemrég olajat fedeztek fel Mahé környékén, és hamarosan el is kezdik a fúrásokat. Lehetséges, hogy ez az esemény is hatással van az aktuális politikai helyzetre?
Megnéztük kocsival a sziget északi csücskét, de mivel még mindig szürke esős, bár fülledt idő volt, mindketten kicsit "zombik" lettünk, így megegyeztünk abban, hogy visszamegyünk a szállásunkra aludni és azt a rengeteg a reggeliről megmaradt gyümölcsöt megenni ebédre.
Sétáltunk egy picit még a hozzánk közeli öbölben (Baie Beau Vallon), és aztán visszavittük a kocsit. Estére lejjebb ereszkedtek a nagy esőfelhők a hegyekből, így nem mozdultunk ki sehova, cserébe volt időm írni a blogot és feltölteni a képeket! ㋡
10. nap - 2018. november 4. (vasárnap)
Minden utolsó nap eljön egyszer, mint ahogy ez is! Összepakoltunk, megreggeliztünk, és lesétáltunk Baie Beau Vallon-ba egy utolsót csobbanni, mert csak délután 6-kor indult a gépünk. Először csak azt vettem észre, hogy milyen csinosan öltöztek a helyiek, de még a gyerekek is. Később rájöttem, hogy ez a vasárnapi templomi összejövetel miatt van. Megadták a módját!
Mire visszaértünk a csomagjainkhoz a szállodába, és a nedves ruhákat gondosan elpakoltuk, már várt is a Creole-os taxink. Intelligens sofőrünk volt és mindenféléről beszélgettünk amíg kiértünk a reptérre. Mesélt egy kicsit a sziget történelméről, az aktuális politikai helyzetről, arról hogy visszasírja azokat az ételeket amiket még gyermekkorában ettek, az akkori atmoszférát és gazdálkodási formákat. Nem volt ennyi import áru, és sokkal több halat, helyi termést ettek, illetve háziállatokat tartottak. Büszke volt arra, hogy a seychelli nép mennyire békés és elfogadó ami valószínűleg annak a következménye, hogy sok különböző nemzet keveredett az elmúlt évek során. A reptérre érve megéheztünk, de egy utolsót kellett csalódnunk az étkezési lehetőségek miatt. Nem baj, már vágytunk egy kicsit haza, a régi kerékvágásba, ugyanakkor szívesen elábrándoztunk azon, hogy miket csinálnánk, ha a Seychelle szigeteken ragadnánk még egy pár hónapig! ㋡ Azt beszéltük Morzsával, hogy bármikor nagyon szívesen visszajönnénk a szigetekre, akár csak 4-5 napra. Ami a legközelebb állt a szívünkhöz, az La Digue kis szigetecskéje és a Tanette villa volt. Nyitva tartjuk még a szemünket ami az olcsóbb repjegyeket illeti! ㋡
Költségek: ~ 4200 EUR / 2 fő, 10 éjszaka
Repülőjegyek: 1695.88 EUR
Transzfer díjak (a szigetek között és a szigeteken belül a Seyvillas utazási irodával): 576 EUR
Autóbérlés: 120 EUR / 3 nap
Tankolás: 20 EUR / 15 liter
Bicikli bérlés: 50 EUR / 2 db / 4 nap
Szállások: 1086 EUR
Praslin: 200 EUR / 2 fő, 2 éjszaka
La Digue: 450 EUR / 2 fő, 4 éjszaka
Mahé: 436 EUR / 2 fő, 4 éjszaka
Múzeumok, belépők: 13 EUR / 2 fő
Fizetett túrák: 120 EUR
Edley: 40 EUR / 2 fő (+ 5 EUR borravaló)
Rondy: 80 EUR / 2 fő (+ 20 EUR borravaló, mert nem tudott visszaadni ㋡)
Éttermek: 253.3 EUR
Take away Praslin-on: 11.3 EUR
Take away La Digue-on (2x): 18 EUR
Tanette (2x): 100 EUR
Take away Mahé-n: 24 EUR
La Gualette (2x): 100 EUR
Friss gyümölcsturmixok La Digue-on (7x): 80 EUR
Szupermarket vásárlások: ~ 100 EUR
Hozzászólások