Druesberg csúcs és gerinctúra a Hoch Ybrig hegységben

Andi és Zsolti utolsó nálunk töltött napján újból elmentünk egy hosszabb túrára. Nem kellett korán kelnünk, hiszen csak 1 órányi kocsikázásra van tőlünk a Hoch Ybrig hegység, ahol már bicikliztünk egyszer Morzsával, de ezúttal kirándulni indultunk és felmásztunk a Druesberg nevű csúcsra, 2282 méter magasra. Igazi hegygerincet csodálhattunk meg a tetőn, ami a hegység többi csúcsához vezető, vékonyan elnyúló "ösvény" szerűség volt, néhol kitett és meredek szakaszokkal, amely mindkét oldalról pazar látképpel szolgált. Az észak-nyugati oldalról meg tudtunk számolni 5 különböző tavat, a dél-keleti oldalról pedig szemünk elé tárultak az Alpok havas csúcsai is.

Érdemes megemlíteni, hogy a piros jelzés jelöli a "rendes" kiránduló ösvényeket ("Bergwanderweg"), valamint kékkel jelölik a meredekebb, törmelékesebb, esetenként megfelelően biztosított, de még speciális mászóeszközt nem igénylő alpin utakat ("Alpinwanderweg"). Éppen egy ilyen piros és kék jelzések találkozásánál helyezkedik el a Druesberghütte, ahol a jókedvű házinéni (lehet hogy már megitta a napi kontyalávalóját is, mire találkoztunk vele) szívesen kiszolgálja az arra kirándulókat, és megkérdezi - biztos ami biztos alapon - hogy nem akarnak-e elektromos rollerrel visszamenni a völgybe, 22 CHF ellenében. Igen, ez lehetséges, hiszen engedélyköteles aszfaltút (autóforgalommentes) vezet a völgyben elhelyezkedő Weglosen településtől egészen a hüttéig, amit az erdőn keresztül le lehet rövidíteni piros jelzéseken. Aki pedig nem szeretne egyáltalán kirándulni, annak is lehetősége van arra, hogy a gyönyörű gerincre felvonóval jusson fel, hiszen egész évben üzemelnek a sípálya felvonói (árak itt).

Mielőtt a statisztikákra térnénk, meg kell említeni, hogy ezúttal is szétváltak a "lányok" és "fiúk", miután megmásztuk a Hoch Ybrig hegység legmagasabb csúcsát, hiszen Morzsáék lábában benne volt még pár méter szint menetelés tovább le és föl a hegygerincen, amikor mi Andival úgy éreztük, hogy elkezdünk szép lassan ereszkedni a kocsihoz. Az ereszkedést tényleg komolyan vettük, hiszen az egyik rövidítésnél arra lettünk figyelmesek, hogy elkanyarodik az út a völgy másik irányába, és egyre meredekebb, lépcsősebb, néhol szinte via ferrata-ra emlékeztető terep következett. Rájöttünk, hogy mi a kék, alpin úton megyünk, és nem a piros turistaösvényen, amin felfelé jöttünk. :) Így a végére még egy kis kalandot is sikerült belevinni a napunkba, hiszen létránk is volt, meg sziklába erősített kapaszkodóláncaink a meredek hegyoldalban. Így végül Morzsáékkal éppen egyszerre tértünk vissza a kocsihoz. A statisztikákat az alábbi két linken tekinthetitek meg: lányok túrája, és a fiúk túrája.

És jöjjön a szokásos fotó válogatás:

A többi képet megtekinthetitek az alábbi linken (szűretlen változat).

Hasonló posztok erről a térségről pedig az alábbi linken olvashatók: #Hoch_Ybrig.