Grindelwald és a boldog bocik az Eiger tövében :)

Egy kora októberi hosszú hétvégét Grindelwald-ban töltöttünk, az Eiger mágikus északi fala alatt, egy nagyon takaros kis vendégházban (Chalet Wärgistal) Zsoltiékkal, akik az első "igazi" vendégeink voltak, amióta Svájcba költöztünk. A Jungfrau régiót már korábban felderítettük kocsival, amikor Interlaken-ban töltöttünk néhány éjszakát a barlangász konferencia miatt, és már akkor elhatároztuk Morzsával, hogy ide még visszajövünk túrázni, hiszen a környék elképesztően gyönyörű volt.

Első nap egy közepes nehézségű via ferrata utat csináltunk meg, ami Mürren településről indult és mindössze 2,2 km hosszú szakaszon, de viszonylag meredeken ereszkedett le a völgy felé, Gimmelwald-ba (leírás). Néhol kötélhidakon, néhol vas létrákon vagy a sziklába rögzített vas tálcákon lépkedtünk, valamint a ferrata út utolsó szakaszán egy 80 m hosszú lengő hídon is átmentünk a tátongó mélység felett. Kis adrenalin azért kellett hozzá, hiszen a középső szakasz egy elég kitett sziklafalban vezetett, ahol a lábunk alatt csak a 700 m mélyben fekvő völgy összefüggő lombkoronáit láttuk. Nálunk azonban voltak még bátrabbak is, hiszen ez a ferrata út közkedvelt bázisugró hely is egyaránt. Lent a völgyben találkoztunk is egy-két merész bázisugróval, akik simán levetették magukat a 700 méter mélységbe, hogy a repülés élményét testközelből élhessék át.

Mi főként a helyi felvonókkal és vasúttal közlekedtünk a szállásunk és a tervezett túraútvonalaink között, és hamar szembesültünk a ténnyel, hogy a térség nagyon felkapott, főként a távol-keleti turisták körében. Nem hiába népszerű célpont a Jungfrau régió minden korosztálynak, hiszen gyönyörű helyekre fel lehet jutni különösebb erőfeszítés nélkül, már amennyire a pénztárcánk engedi, hiszen a helyi fogaskerekű vasutak és a felvonók elég borsos áron visznek fel a legszebb helyekre (árak: itt).

Másnapra egy hosszabb túrát terveztünk, a panorámás Eiger Trail-t, illetve amíg Andi és én a hosszabb úton túráztunk vissza Kleine Scheidegg-től Grindelwald-ba a szállásunkig, a fiúk még egy via ferrátát is közbeiktattak, ami az Eiger északi falának a tövében vezetett. A "lányok" útjáról az alábbi linken láthattok statisztikákat, amíg a "fiúk" via ferrata útjáról itt olvashattok részleteket. Morzsáék még éppen jókor mentek végig ezen a ferrata-n (habár így is néhol a befagyott vízesésből kellett kiszedni a biztosítóköteleket és a jeges utak miatt picit veszélyesebb volt a kelleténél), hiszen másnapra leesett a hó a hegyekben, és nagy valószínűséggel betemette a 2400-2600 m szintek között elhelyezkedő Rotstock via ferrata utat is a friss hó. A jobb oldali kép azt szemlélteti, hogy milyen úton mászták meg először az Eiger északi falát és jutottak fel sikeresen a csúcsra. A túrautakat mindenhol egyértelműen és megfelelő gyakorisággal jelölik, hol táblákkal, hol a sziklákra vagy fákra festett jelzésekkel. A szintidőket is viszonylag realáisan írják az eligazító táblákon, amit általában mi is be tudtunk tartani, ezért jól lehetett tervezni amennyiben több választási lehetőségünk is akadt.

Harmadnapra ragyogó napsütésre ébredtünk, és már alig vártuk, hogy az Eiger-t teljes pompájában láthassuk. Elhatároztuk, hogy az Eiger, Mönch és Jungfrau "hármassal" szemben lévő dombokon fogunk túrázni, hogy végig szem előtt tartsuk a Jungfrau régió kimagasló, havas csúcsait. Pontos részleteket a kirándulásról az alábbi linken találhattok.

Láttunk hatalmas vízeséseket, havas csúcsokat, élénkzöld természetet, ahol a bocik is biztos boldogan legelésznek egész álló nap. Összességében nagyon idilli, igazi svájci képeslapra illő tájakat csodálhattunk meg a 3 nap alatt, ami még számos egyéb lehetőséget rejteget magában. Biztosan visszatérünk még ide Morzsával, más évszakban is!

Egy kis fotó válogatás a három nap élményeiből (a fekete nyíllal lehet lapozni, ami sajnos kevésbé látszik a fényképen):

A többi képet megtekinthetitek az alábbi linken (szűretlen változat).

További bejegyzések a Jungfrau régióról az alábbi linkre kattintva olvashatók: #Jungfrau.